Melyikünk ne szeretne híres lenni, valamiben a legjobbak közé tartozni? A HKK-ban is, ebben az egyedi rpg játékban, mint a legtöbb sportban, ahol versenyezni lehet, kialakul a legjobbak mezőnye, az igazi profiké, akik a komoly versenyeket nyerik, és nevük ismert a Hatalom Kártyáit rendszeresen játszók körében. Közülük most Rém Andrással készítettem interjút, aki Nemzeti Bajnok, régi profi versenyző, sokak szerint az egyik legjobb, legkreatívabb. Emellett a HKK igazi rajongója, vérbeli játékos.

Varázslómesterek - Rém András

– Kezdjük szokás szerint az elején: hogyan kezdtél HKK-zni?
– Hatodikos lehettem, amikor egy barátom vidéki ismerőseinél megláttam a játékot. Akkor elmentünk egy boltba, vettünk egy-egy paklit, utána már nem volt megállás. Ez a második kiadás megjelenése táján lehetett, a Hőskorszak ekkor már elfogyott (tehát András már több, mint 10 éve játszik!). Arról nem is nagyon tudtunk, eléggé korlátozott körben mozogtunk, kevés lapot ismertünk. Nagyjából minden zsebpénzünket HKK-ra költöttük, ahogy összejött a pénz, mentünk paklit venni, izgatottan bontottuk, tárgyaltuk az új lapokat. Budapesten a legtávolabbi boltot ismertük, a Silverlandet, de szívesen elzarándokoltunk a paklijainkért. Egymás között cserélgettünk, persze nem ismertük a lapok valódi erejét, a szabályokat is csak nagyjából. Sokszor gondolkoztunk, hogy jó lenne egy bolt, külön lapokkal meg árfolyamokkal, aztán egy-két év múlva láttuk örömmel, hogy van már ilyen.

– Emlékszel rá, hogy milyen paklijaid voltak?
– Négyen-öten játszottunk együtt, szín alapon ment a gyűjtés. Először négy színt választott mindenki, aztán ráálltunk egy-egy színre, úgy csereberéltünk. Szerettem a nagy lényeket, pl. T. Vlagyimirt, aztán volt Flaviusom, Dupla szintlépéssel meg Rejtő köpennyel már egész masszív volt. Kontroll-szerű azért nem volt igazán, mert irtásból nem játszottunk sokkal. Aztán egy idő múlva elkezdtük felírni a lapokat, ami nem volt meg nekünk, és akkor erősebb paklikat is tudtunk készíteni. Quwargokkal és Chara-din fattyaival is szerettem játszani.

– Jól ismered a kiegészítőket, hiszen a megjelenésüktől fogva vásároltad őket, játszottál velük. Szerinted melyek a legjobban sikerültek?
– Az elején, a Chara-din visszatérnél azt szerettem legjobban, hogy viszonylag ritkán jöttek ki új lapok, így volt időm majdnem minden lapot gondosan kipróbálni. Olyan kiegészítő nem volt, amit kimondottan nem szerettem. Néhányan az Ősök Városát mondják, de én akkor voltam tesztelő, jól is ment a játék, nem volt semmi gondom azzal sem. Persze nekem könnyű kedvelni a galetkiket, mert én a levelezős játékkal is játszottam sokáig. Az Ezüsthajnal kiegészítő, az nagy áttörés volt, alaposan megváltoztatta a játékot, mégis tetszett. A Múltidéző is jó ötlet volt, bár kissé elszomorít, hogy a régi ritka lapjaim most gyakoriként jönnek ki, megerősítve. Nagyon jó viszont, hogy a kedvenc lapjaimmal újra játszhatok.

– Mit gondolsz, mennyire végzünk jó munkát a tesztelésen? Arra gondolok, hogy az új kiegészítőkben van-e elég sok jól használható lap, illetve nem túl erősek-e?
– Személy szerint én annak örülök jobban, ha az új kiegészítőben nincs túl sok erősebb lap, mint a régebbiek, és nem változik olyan drasztikusan a környezet, így a régi lapjaim nagy része is használható marad. Szeretem azt is, ha a meglévő paklikhoz, pl. etnikumokhoz jön ki pár új lap, és lehet fejleszteni, erősíteni. A szabálylapok viszont nem a kedvenceim, túl erősen meghatározzák a környezetet, például egy Bűvös erdő pakli eléggé megveri azt, aki nem játszik Ősi rúnával. A követőknél már érdekesebb a helyzet, mert ott legalább dönthetsz, hogy megszabadulsz-e tőle az ÉP áldozással.

– Igen, ezért is hoztunk ki mostanában olyan lapokat, amikkel a maximális lehetséges életpontot lehet növelni. Ha kijön egy új koncepció, azt általában kipróbálod?
– Inkább az ellen készülök. Persze ha valami jó kis kombót fedezek fel, arra megkísérlek paklit építeni.

– Hogyan lettél versenyző?
– A boltban láttam egy hirdetést, hogy a Havannán van verseny, és mivel igen közel laktam, gondoltam, annyit megér, hogy lenézzek. El is indultam, ekkor pont nem volt még junior kategória, de utána egy darabig abban versenyeztem, aztán profi lettem.

– Egyből jó eredményeket értél el?
– Nem, eleinte hatból kettő, hatból három, ilyen versenyeim voltak. Egy Elenios pszi-paklival kerültem először közel az élmezőnyhöz. Szerettem kombós, pasziánsz paklikat kitalálni, ezekkel versenyezni. Épületes pasziánsszal például én játszottam először (Sziklák atyja, Fürdő, A falak ereje, ilyenek voltak benne). Régen imádtam a második-harmadik körben ölni tudó paklikat, most már inkább stabilabbakat választok, amiben kevesebb kockázat van. Azt szeretem, ha egy kombóhoz nem kell A szürkeállomány aktivizálása. Stabilabb, még ha esetleg egy-két körrel később is indul be, és egy lappal kevesebbre van szükségem. Akmalos kombót csináltam pl. egyszínűre, varkaudarokkal, meglehetősen jól működött.

– Nem gond szerinted, hogy vannak olyan paklik, amikkel akár a második-harmadik körben lehet nyerni?
– Nem igazán. A baráti játékra, frissen bontott versenyekre nem jellemző ez, a hagyományos versenyen viszont jó, hogy éles a játék, és ezekkel is meg lehet próbálkozni. Egy ilyen kombó összerakása szép teljesítmény, ha versenyen meg is vernek ilyennel, akkor sem bánkódom, elismerem a másik játékos teljesítményét.

– Emlékszel esetleg, hogy mennyi versenyt nyertél, illetve mennyi beholderest?
– Nem igazán. Eleinte még elraktam a paklilistáimat, statisztikát vezettem, hogy melyikkel milyen eredményt értem el, aztán ahogy elkezdtétek elkérni a listákat, ez lassan elmaradt.

– Akikkel együtt kezdtél, ők is versenyzők lettek?
– Igen, egymást vittük, hívtuk. Amatőr versenyeket nyertek, aztán hagyták abba, de még most is el-eljárnak versenyezni. Gellért Ákossal (aki szintén profi versenyző) is igen régóta játszunk együtt.

– Te folyamatosan gyűjtöd a kártyát?
– Igen, nem adtam el a gyűjteményem soha. Régebben sok paklit vettem, mostanában leginkább csak akkor veszünk, ha draftot (frissen bontott válogatós verseny) akarunk játszani. Nyerni is szoktam paklikat, és így ha nincs is meg minden lap, azért ami fontos, az megvan, ami nincs, azt meg kölcsön tudom kérni. A draftot rendkívül szeretjük. A kezdetektől folyamatosan draftolunk, néha mindenféle elvadult verziókban is.

– Van egy érdekes dolog: téged a HKK-sok jelentős része kiváló játékosnak tart, de az eredményeid mostanában picit gyengébbek.
– Igen, az egyetem sok időt elvett mostanában. Meg persze a szerencsén is múlik, főleg, hogy milyen paklival akadsz össze.

– Azon is múlhat a dolog, hogy te szívesen kísérletezel új paklikkal, amik esetleg még nem annyira kiforrottak?
– Csak olyan paklival szoktam indulni, amiben olyan lapok vannak, amiket szeretek, jó velük játszani, és meg lehet fordítani velük a meccset. Azt nem nagyon bírom, ha beáll a játék, és nincs olyan lap, amivel fordíthatok.

– Tehát ha egy pakli nem tetszik igazán, még akkor sem indulsz el vele, ha az tűnik a legerősebbnek?
– Nem, akkor elindul vele valamelyik barátom. Általában hárman-négyen csinálunk együtt paklit, többnyire különbözőeket. Ezeket együtt beszéljük meg, nem én egyedül rakom össze a többieknek.

– Szerinted mekkora szerepe van a versenyen a tudásnak, a paklinak és a szerencsének, ha 100%-ot kéne szétosztanod?
– Ezen sokat gondolkoztam, persze ezek egymás függvényei is. Hogy jó-e a paklid, az is a játéktudásodtól függ. A sorrendet talán így határoznám meg: pakli, játéktudás, szerencse. Csak szerencsével nem lehet nyerni, bár igen fontos szerepe van pl. abban, hogy milyen ellenfeleket kapsz.

– Milyen tanácsot tudnál adni azoknak a játékosoknak, akik jó versenyzők szeretnének lenni?
– Szerintem nagyon hasznos, ha nem csak a saját lapjaiból játszik, hanem felírt lapokkal teszteli azokat is, amik nincsenek meg neki. Így szépen ki lehet próbálni, mitől működik jól egy pakli, és a kulcslapokat meg kell szerezni kölcsönkérés vagy vásárlás útján, de addig is könnyebb elindulni. Most már az internetről ez könnyebben is megy. Nekünk még volt másfél-két év homály, amikor csak azt ismertük, ami nekünk megvolt. Aztán boltból néztük ki, milyen lapok vannak, leginkább megjegyeztük. Olyan is volt, amikor félrenéztünk valamit: pl. Az Idő kerekéről azt hittük, hogy tárgy, és folyamatosan jöttünk vele újra két lap dobásért, elég erős volt.

– Milyen versenyeket szeretsz jobban, és milyeneket kevésbé?
– Nagyon szeretem a pre-release-t (megjelenés előtti frissen bontott verseny), és a draftot (frissen bontott válogatós verseny). A hagyományost is kedvelem, oda lehet a legerősebb paklikat összerakni, a korlátozottabb környezetben, egyszínűn vagy Tiltott mágián pedig az igazán érdekes, kísérleti verziókat. Az Ősök Városa versenyforma nem annyira tetszik, mert furcsán korlátozza a lapokat. A párost is nagyon szeretem! Csapatverseny is jó móka lenne.

– Van a közelmúltból kedvenc paklid vagy lapod?
– A Visszavágás meg a Kiegyenlítés, vissza tudják hozni a sírból a meccset. Paklik közül az Asztrális hullám-Tudatcsapás köré épített.

– És olyan pakli, amit nem szeretsz?
– A gólemeket például sokáig gyűjtöttem, de pont mire erős lett, addigra már nem tetszettek. Még talán az avatár pakli, nagyon beállós. Bűvös erdő ellen is utálok játszani, nem is indulok ilyennel. A versenyt nem nyeri meg, mert úgyis összeakad Ősi rúnával, csak megkeseríti a többiek életét.

– Kedvenc grafikád, grafikusod van-e?
– Igen, Udvarhelyi Zsolt. Ő rajzolta pl. Darkseidet, a Színes dözmöngöt, amit azóta is gyűjtök, van már vagy 150-200 darab.

– A HKK neked hobbi, vagy esetleg üzletelsz is vele?
– Hobbi, mindig is az volt. Régebben sokat cserélgettem, de az is csak a gyűjteményem gyarapítását szolgálta. Most már a barátaimtól való kölcsönkérés megoldja az esetleges laphiány-problémákat.

– Most is ez még a fő hobbid, vagy már más dolgok kötnek le inkább?
– Mostanában a számítógépezés az első, de a HKK-val is szívesen és annyit foglalkozom, amennyi időt csak tudok szakítani rá.

– Szerinted miért jó hobbi ez?
– Klassz dolog paklit összerakni, rájönni, melyik lap hogyan lesz jó, egy kombót kieszelni. Meg játék közben is egy váratlan húzással fordítani, főleg, ha páran még nézik is, vagy van kinek elmesélni. És hát a versenyzés, egy döntőbe bekerülni, és ott játszani, remek érzés. Elég nagy baráti kört is sikerült kialakítanom a HKK révén az évek során, olyanokkal, akikkel egyébként is hasonló az érdeklődési körünk.

– Ezek szerint folytatod a játékot?
– Igen, semmiképp sem akarom abbahagyni. Az év talán legkedvesebb időszaka nekem a Nemzeti Bajnokság körüli egy hét, a felkészülés és a versenyzés.

– Köszönöm az interjút, még sok-sok jó játékot!

Varázslómesterek - Panyik Zoltán

Másik interjúalanyunk Panyik Zoltán, az utóbbi időkben egyre jobb profi versenyző, a 2004-es Nemzeti Bajnokság 3. helyezettje, az utóbbi pár év egyik legerősebb játékosa.

– A bevált indító kérdés: hány éves vagy, mivel foglalkozol?
– 22 éves vagyok, és éppen állást keresek.

– Mikor kezdtél HKK-val játszani?
– 1997-ben, még egy darab Chara-din visszatér kiegészítőt tudtam vásárolni, aztán jött a Létsíkok. A Silverlandben vettünk először kártyákat az osztálytársaimmal, hatodikosak voltunk éppen.

– Emlékszel rá, hogy honnan hallottál először a játékról?
– Igen, ez érdekes történet: már szerepjátékokat játszottam, és a Petőfi Csarnokban vettem régi Bíborhold és Holdtölte magazinokat, ott volt egy többéves hirdetés a HKK-ról. Egyből felkaptuk a fejünket, mert a szerepjátékhoz nehéz volt a sok embert összehozni, folyton egy ember mesélt egynek, ami azért nem az igazi. Pont ilyen egy-egy elleni játékra volt szükségünk. Aztán a Magic Shopban ismertem meg Baross Ferit és Báder Matyit.

– A kezdeti, baráti játszmákban milyen paklival nyomultál?
– Először volt az a fajta pakli, amiben minden benne volt, ami jónak tűnt: nagy lények, leszedés (Jégcsóva). De pl. a Gorombillát, Garokkot, A gyenge erejét, Gömbvillámot nem láttuk szükségesnek berakni a pakliba (aki nem tudná, többek között ezek voltak az akkori idők spoilerei). Az első koncepciósabb összeállításom jégtrollos kontroll volt, amikor már sikerült néhány ellenvarázslatot beszereznem, meg négy-öt irtást. Ami pedig verseny-erősnek mondható, az a Taumaturgia pakli volt, Sass Tamásét másoltuk az Alanori Krónikából. Azzal már eredményesen lehetett harcolni a Magic Shopban a többiek ellen. Persze senki ne képzeljen kényelmes klub-körülményeket! Úgy tudtunk játszani, hogy kisebb volt a hely, mint ma a legkisebb klub, néhány szék volt, az ölünkben, mappákon játszottunk, miközben körülöttünk hömpölygött a tömeg!

– Ezek szerint elég hamar elkezdtél versenyezni is?
– 1998 januárjában indultam először, ez egy gyakori-nem gyakori verseny volt, ott egy ork paklival indultam, és a hat fordulóból kettőt sikerült nyernem, de a második versenyemen már négyet! Ekkoriban még egy hónapot teszteltünk egy versenyre, de elkövettük azt a hibát, hogy nagyon egymás ellen (mármint az ellen a néhány pakli ellen, amit láttunk) készültünk. Például Báder Matyival nagyon hasonló paklival játszottunk, amiben voltak direkt sebzések (Önfeláldozás, Energiakoncentráció), és beraktam Tükörpajzsot, de a versenyen kb. senki más nem használt ilyen lövéseket, csak egyetlen egyszer bírtam használni, Rém Andris Spontán égésére, de az legalább hasznos volt. Az első versenyen egyből ellopták a mappámat, ez érthetően nagyon lehangolt, de hamar összeszedtem magam, a következő beholderes versenyen már újra ott voltam.

– Komolyabb első eredményeidre emlékszel?
– Az Elysiumban lettem harmadik egy varázslat nélküli versenyen Notermanthi paklival. Ez kb. ’99 tavaszán történt. Rengeteg paklilistám van egyébként otthon, több mint 100. Jó visszanézni őket, és azt tapasztalom, hogy a fél évvel ezelőttieken is sokszor nevetek: hogy tudtam ezt így összerakni? Ma már egész másképp csinálnám. És nem csak az új lapok miatt, hanem a régi játékkörnyezetben is. A játék már elég bonyolult és mély lett ahhoz, hogy egy pár hónap tapasztalatával bölcsebben jóval erősebb paklit lehessen összeállítani ugyanazokból a lapokból. A dologhoz persze hozzátartozik, hogy én sok időt töltök a HKK-val, töröm rajta a fejem. Mindig felbukkanhat egy elfelejtett lap, ami egy újjal tápos lesz. Például azok a lapok, amik a költséget egy varázspont alá tudják vinni, mindig figyelmet érdemelnek.

– Mennyit foglalkozol egy héten a játékkal körülbelül?
– Hm, lássuk csak. Nagyjából 10-15 órát, de nehéz megítélni, mi számít „foglalkozásnak”. Majdnem minden héten versenyzem, és arra készülök. Nemcsak a pesti rendezvényekre megyek el, hanem olykor vidékre is. Régebben gyakrabban jártam vidékre, de mivel nekem már nem jár diákkedvezmény, így jóval költségesebb lett az utazás.

– Mi alapján döntöd el, hogy melyik vidéki összecsapást látogatod meg?
– Sokat számít a távolság (Zoli pesti – a szerk.), és hogy milyen ultraritka lapot adnak. Ez utóbbit már pár nappal a verseny előtt a neten meg lehet nézni, ez igen hasznos. A környezet és a rendezés is nagyon fontos, pl. Egerben gyönyörű kertben játszhatunk. Ha pedig valahol elmarad a rendezvény, úgy, hogy nem tudok róla, oda nemigen megyek többet. Nem árt, ha ismerem a szervezőt, megbízható, és tudom, hogy elküldi a HSZ-t, lesz ultraritka. Két órát még szívesen utazom egyébként, hármat már kevésbé. A csereberével, üzleteléssel együtt akkor is megéri elmenni egy vidéki versenyre, ha nem érek el jó helyezést.

– Szoktál „cápázni”?
– Cserélek, és szeretek jól kijönni belőle. De a direkt hazugság nekem már nem éri meg. Nem ítélem el azt sem, aki ezt teszi, lelke rajta. Nekem nem éri már meg azt a lelkifurdalást, amit okozna, az hogy 300 forinttal többet ér a mappám. Az a legjobb csere, amivel mindenki jól jár.

– Egy versenyre általában csak előző nap készülsz?
– Leginkább igen, de időnként van azért hosszabb folyamat is. Mi alapvetően háromféle módon szoktunk HKK-zni: van az új kiegészítő tesztelése, a versenyre készülés, illetve a tiszta mókázás. Ez utóbbi formája a draftolás, vagy a „kupacból játszás”, ez azt jelenti, hogy középre rakunk egy csomó, viszonylag új kártyát, és abból játszunk, akár tétre is. A draft (frissen bontott válogatás) nagy kedvencem.

– Ezek szerint ez az általad legjobban kedvelt versenyforma is?
– Igen, de sajnos ilyennel viszonylag ritkán találkozunk. Persze, megértem, hogy miért van ez: egyrészt drága, másrészt sok idő, harmadrészt meg a játékosok egy jó része a ritkákat szedegetné ki, nem lenne sok értelme. Ezt kompenzáljuk azzal, hogy sokat draftolunk az Abyssban, baráti játékként. Szerencsére már vannak időnként csak a profiknak külön draft versenyek is.

– Milyen versenyformát szeretsz még, és milyeneket nem?
– A másik kedvencem az egylapos, ahol minden fajta lapból csak egyet lehet használni. Ezek a meccsek a legváltozatosabbak, mindig más lapok jönnek, ehhez kell alakítani a stratégiát is, nagyon kijön a tudás is, kevesebb a szerencse szerepe. A gyakori-nem gyakori is a favoritok között van nálam. Érdekes módon a Beholder szavazásán kevésbé népszerű. Talán azért lehet ez, mert a gyerekek a beszerzett ritkáikkal szeretnek játszani. A Tiltott mágiát is megszerettem, egyik kedvencem lett. Ezen a versenyen gyakran rákényszerülünk egyes lapok használatára, amelyek azután olyan jónak bizonyulnak, hogy a hagyományos paklikba is bekerülnek. Viszont A mágia méltósága mostanában nem elég korrekt. Itt három varázspontos lapokat fogsz használni, és olyan követőt vagy szabálylapot, hogy lehetőleg minden egy varázspontért jöjjön (A fókusz meglelése, Specializáció, Boszorkánykirály, Kragoru familiárisa).

– És ha megpróbálnánk ezt a versenyformát követők és szabálylapok nélkül?
– Akkor sajnos az történne, hogy a manapusztító pakli elsöprő erejű lenne. Régen jó volt ez a fajta verseny, lassultak a paklik, ütögettük egymást sokáig, aztán a végén esetleg egy Most vagy soha befejezte a játékot. Az volt különben az első lapötletem, ami megvalósult.

– Hány Beholderes versenyt nyertél eddig?
– Egyéniben kettőt, a válogatós versenyt nemrég és a 2005-ös nemzeti első napját. Párosban is kétszer győztem, egyszer Baross Ferivel, egyszer pedig Báder Matyival. Érdekes dolog még, hogy a 2005-ös nemzeti három napján összesen két meccset veszítettem el, pont amennyit a nemzeti bajnok is. A harmadik napon pl. a csoportmeccsek alatt meg is vertem őt. Sajnos a második vereségem már az egyenes kiesésben volt, ami azt jelentette, hogy búcsúzhattam a bajnoki álmaimtól.

– Van-e kedvenc paklid, vagy olyan, amivel nem szeretsz játszani?
– A Fókusz meglelésével kombinált szkritter kombópakli a kedvencem jelenleg (2006 májusában). Rengeteg variációját fejlesztettem ki. Hagyományos versenyen is elindulok vele, mostanában nyertem egyet vele az Abyssban. Etnikum versenyen is győztem vele. Mágia méltósága versenyen az egyik legjobb pakli, és még sorolhatnám. A nagy ellenfele a Rúnás kombópakli, mint pl. a mentor; illetve a Zarknod bilincse. A kontrollpaklitól annyira nem kell tartani, csak az Ősi béklyó leszedése lehet fontos. Persze a kombópakliknak is megvan a veszélye, lehet vele nagyon rosszul húzni. Azt kedvelem még benne, hogy iszonyat sokat kell kombinálni, mit keress, hogy jön ki a kombó legjobban, főleg, ha zavaró lapok is vannak kint. Ha viszont a side-ból beraknak rengeteg védő lapot, akkor meg a lények verik agyon az ellenfelet.
A Manafonalas kontrollt is igen szeretem, mert jó vele játszani, és olyan drága lapokat is bele lehet rakni, amit máshova nem tudnál. A Manafamiliárissal együtt ezek teszik lehetővé, hogy megfontolj használatra sok-sok, akár 100 féle lapot is, ami amúgy eszedbe se jutna a versenyeken.
A mentorpakli az, amit nem igazán szeretek, túl könnyű vele nagyon rosszul húzni. Nekem a Bűvös erdő nem olyan zavaró, és érdekesnek tartom a játékot ellene, elhúzódik a meccs, sokat kell gondolkodni. De a HKK-ban szerintem a legszebb a két kontroll harca, főleg, ha nincs nagy erőforrás-különbség. Titkos kedvencem még az épületpakli is, kb. félévente kipróbálom, általában jól elvernek, de azért én hiszek benne.

– Próbálsz kitalálni új koncepciókat, vagy inkább a bevált receptet követed?
– Rengeteget töröm a fejem újfajta paklikon, lapokon. A tesztelés ezért is nehéz, annyi lehetőség van, hogy mi néhányan nem tudunk mindent kihozni a rendelkezésre álló idő alatt. Amióta van lapkereső a hkk.hu oldalon, az rengeteget segít a nézegetésben, előtte a gyakori-nem gyakori mappáimat böngésztem.

– Sok lapod van?
– A legfontosabb lapjaim megvannak, a kedvenc paklijaimhoz nem kell kölcsönkérnem, és sikerült begyűjtenem az összes gyakoriból és nem gyakoriból a hármat, ez komoly munka volt, megszerezni, bemappázni, katalogizálni. Be kell gyűjteni a legdrágább, leguniverzálisabb lapokat is, ezeket nehezebb kölcsönkérni. De egyébként ez a kölcsönkérés dolog már az újabb profi nemzedéknél meglehetősen olajozottan működik, nem kérünk százalékot, vagy ilyesmit. A zénes és egyéb ilyen trükkös lapokat is érdemes beszerezni, mert előfordulhat, hogy nincs meg senkinek, akit el tudsz érni.

– Miért jó HKK-val foglalkozni?
– Mert borzasztóan sokrétű hobbi, sokféle igényünket kiélhetjük benne. Egyrészt lehet vele üzletelni, fejleszti ezt a készséget. Másrészt a pakliépítéssel kreativitásunkat is kibontakoztathatjuk benne, ez hasonlóan építő jellegű feladat, mint pl. a LEGO-zás, csak jóval magasabb szinten. Harmadrészt lehet versenyezni, a versenyszellem szinte mindenkiben megvan, meg lehet mutatni, hogy én lehetek a legjobb. Negyedszer: a társaság, ez nagyon fontos, jó ürügy arra, hogy az emberek összejöjjenek. A legtöbb hobbi ezekből csak egy-egy szeletet tartalmaz.

– Mi nem jó a HKK-ban, mit csinálnál másképp?
– Van egy-két apróság, ami zavar, pl. a lapok megváltoztatása, illetve a szabályok bizonytalansága, de nem érzek olyan komoly problémát, ami igazán gond lenne. Egyes emberek aggódnak a cápázás miatt, vagy hogy melyik pakli vagy lap túl erős, én ezeket komolytalannak tartom. Sokféle játékkörnyezet van, és megfelelően változatos is a játék. Valami nagy katasztrófának kéne történni, ami miatt „kiszeretnék” a játékból.

– Vannak-e olyan kiegészítők, amiket különösen jónak, esetleg rossznak tartasz?
– Szerintem az a legfontosabb szempont, hogy van-e elég sok jó, erős és érdekes lap a szettben. Ebből a szempontból pl. a Régmúlt sokkal kevésbé tetszett, mint a Rhatt fénykora, vagy a Legendák Völgye. A Rhatt fénykorában olyan lapok jelentek meg, amik ötletesek és erősek is, mindegyik jó valamire. A blokkolást buta dolognak tartom, de azért az is egy újabb színfolt. Én szeretem a többfunkciós lapokat, és azokat, amelyek valahogy teljesen más dolgot csinálnak, mint az eddigiek.

– Lehet egy kiegészítő túl erős?
– Én ezt nem hiszem, legalábbis eddig nem tapasztaltam ilyet. Akinek a hagyományos verseny túl kemény, számtalan versenyformátum van még, amit érdemes kipróbálni. A Két világ közt volt az egyetlen, ami kicsit megrázott az erejével, de mai fejjel már nem zavarna. Ez inkább azon múlt, hogy akkor éppen kevésbé HKK-ztam. Egy új kiegészítő sohasem változtat annyit a játékon, mint ahogy elsőre gondolnánk. Ha mégis kijön valami, ami nagyon el van rontva, akkor betiltjuk (mostanában szerencsére ilyen nem nagyon volt – a szerk.). Utólag már egyet tudok érteni korábbi nagy kedvencem, az Idegösszeomlás betiltásával is.

– Mi a véleményed arról, hogy gyorsul ez az rpg játék?
– Aki ezen aggódik, annak érdemes elmennie egy versenyre, és megnézni, hány meccset kell lefújni az idő lejárta miatt. És ez nem azért történik, mert a játékosok butábbak lennének, hanem igenis elhúzódnak a meccsek. Talán kicsit kevesebb körből állnak, bár régen is voltak nagyon hamar nyerő paklik, de egy körben is több minden történik. Sokszor van olyan is a versenyeken, hogy a kontrollok Ősi béklyó mellett számtalan lappal nézik egymást 10 körig.

– Kedvenc grafikusod?
– Lipták László, nagyon profi, egyre jobbakat rajzol, csak sajnos keveset. A HKK-ban egyre szebbek a grafikák, ma már alig vannak gyenge képek, egy-egy becsúszik azért, erre jobban oda kell figyelni!

– Mióta vagy tesztelője a játéknak?
– Az Esthar császárság kiegészítőnél kezdtem el.

– Miért szeretsz tesztelő lenni?
– Nagyon fontos, hogy tudjuk alakítani a játékot. No és persze a tesztelésenként kapott három pakli is igen sokat nyom a latban. Azt is nagyon jó látni, hogy az általam kitalált lapokkal játszanak emberek. Úgy gondolom, azzal, hogy részt veszek, veszünk a játék formálásában, attól jobb lesz, inkább olyanná válik, amilyet szeretnénk. Ha az ember nem tesztel, nyugtalan, vajon milyen lesz a következő kiegészítő, nem rontanak-e el valamit? Az én életemben a HKK számít annyit, hogy fontos legyen, hogy egy kiegészítő elég népszerű, elég jó-e. Mi, tesztelők ezzel foglalkozunk szerintem legtöbbet, hogy sok használható, erős lap legyen (mi meg azzal is, hogy ne legyenek túl erősek a lapok, ne gyorsuljon túlságosan a játék – parázs viták is zajlanak ezekkel kapcsolatban – a szerk.). Mostanában szerintem jó a játék, én is jobban rá vagyok hangolódva. A Két világ közt idején volt egy időszak, amikor kevésbé volt hangulatom a HKK-hoz, de aztán visszajött, ebben szerepet játszott az is, hogy eljöhettem tesztelni. Komolyan pedig 2004 januárja óta játszom, úgy értve, hogy azóta veszem igazából komolyan a versenyzést.

– Köszönöm az interjút és további jó játékot!